A talajfélékről

Teljesen laikus vagyok, ami a talajjal, a termőfölddel kapcsolatos tudnivalókat illeti. Ez inkább a férjem asztala. Tudom, hogy a növények természetéből adódóan ilyen olyan földeket kedvelnek. Van homokos talaj, meg meszes, meg vannak növények, amelyek a savas talajt szeretik. Én is úgy voltam ezzel, mint azt hiszem, még sokan mások is, hogy be lehet vizsgáltatni a kertünkben lévő talajt, aztán majd a szakértő megmondja milyen is a földünk, milyen növények érzik majd jól magukat rajta.

No meg, mindig ott cseng (ha földel kapcsolatos kérdésről van szó) jó anyám hangja:
- Mi mindent megtermeltünk Bátaszéken, pedig ott futóhomokon termeltünk! – ezzel olyankor azt akarja kommunikálni, hogy szerinte mindenféle földben lehet növényt termeszteni, csak érteni kell hozzá. Vagy legalábbis én így értelmezem.

Szóval, a talaj és a növények. Ez bizony érdekes kérdés. Még érdekesebbé vált számomra, mikor egy nagyanyáink turpisságait gyűjtő antológiában ráakadtam a következőkre.
Mikor még nem volt kézenfekvő, hogy laboratóriumban bevizsgáltassák a talajt, hát, mit ad isten, megfigyelték milyen növények élnek az adott helyen. Igen, megnézték milyen gyomok, gazok élnek ott és megállapították:
Agyagos talajra utal, ha vadon nő rajta boglárka, apró szulák vagy mezei katáng.
Meszes talajt rejt a pipacsfélékkel, fehér lóherével, vadrepcével, búzavirággal, bodzával, somkóróval tarkított rét.
A kovasav tartalmú földben pedig boldogan nő a tarackbúza, a tyúkhúr, a páfrányok, a kamilla, a festőrekettye és a hanga.

Innen nézve milyen egyszerű is ez.