Az ájurvédikus írások

A védikus irodalom, a tudományok tárháza. Van többek között védikus matematika, védikus asztrológia, védikus építészet és orvostudomány. Ez utóbbit joggal nevezi az utókor az "orvostudományok anyjának" hiszen minden korabeli egészségügyi rendszer, mint az ógörög, egyiptomi, sőt a mai nyugati gyógyászat is eredeztethető az ájúrvédából.

Az ájúrvédikus tudósok a védikus írásokból kivonták, összegyűjtötték az ájúrvédikus bölcsességeket.
Ezeknek a gyűjteményeknek (szamhiták) köszönhetjük, hogy fennmaradt ez az ismeretanyag és nem vált az idő és a felejtés martalékává.

Ma három ősi szamhitát tartunk számon. A Charaka szamhitát (amelyet Charaka írt) amely az alapfogalmakat tisztázza, beszél a betegségekről és a gyógynövények alkalmazásáról. Ez az írás a mai napig irányadó mind az ájúrvéda tanulói, mind a gyakorló orvosai számára. Keletkezését i.e. 1000 és 500 közé teszik.

A Susruta szamhitát, amely az anatómiát és a sebészetet taglalja. Susruta elképesztő sebészeti eljárásokat jegyzett le. Fejlesztette a kauterizálást (kiégetés), orrplasztikát, végrehajtott amputálást és bőrátültetést. Növényi érzéstelenítőket használt, amelyek nem csak antibiotikusak voltak, hogy megelőzzék a műtét utáni fertőzéseket, de egyenesen elősegítették a sebgyógyulást. Az általa használt sebészeti műszerek, mind formájukat, mind funkciójukat tekintve nem sokban különböznek a ma is használt eszközöktől.
Harmadikként a Vágabhatta szamhitát. Vágabhattának köszönhetjük továbbá az Astangákat is (Astanga Hridaja és Astanga Szangraha) ezek áttekintést nyújtanak az ájúrvédikus tudósok műveiből, köztük Charaka és Susruta írásaiból.