A betegségek kialakulásának szintjei

Ha kizökkennek a dósák egyensúlyi állapotukból, először felhalmozódnak (sancsaja). Súlyosbodással (prakópa) már fokozódnak a tünetek, és tovább gyülemlenek a székhelyükön. Ha megtöltötték a székhelyüket a felhalmozódásuk során, képesek elvándorolni (praszara). Kilépnek a gyomor és bélrendszerből (plazmába, véráramba kerülnek) és elhagyva székhelyeiket és bárhol megtelepedve már a szerveket, szöveteket támadják (szthána szamsaraja). Az áthelyeződés során a váta a csontokba, a pitta a vérbe, a kapha a nyirokrendszerbe helyeződik át. Mikor a dósák felhalmozódása manifesztálódik (vyakti) ott már javában zajlik a betegség. Míg a végén már világosan megmutatkozó tünet együttesek igazolják mely dósa okozza az adott betegséget (bheda). 

Például, a váta túlsúly okozta ízületi gyulladás, fájdalmakkal jár, kísérheti meghűlés, merevség, székrekedés, a bőr, a haj kiszáradása. A pitta típusú ízületi gyulladást láz, égető érzés, híg széklet, az ízület vöröses megduzzadása fogja megkülönböztetni. Ha viszont a kapha túlsúly következtében alakul ki az ízületi gyulladás, ott ödémás duzzanatok, pangás és nyálkaképződés fogja kísérni a folyamatot.

Az ájúrvéda különlegessége abban is megmutatkozik, hogy míg a nyugati orvoslás akkor diagnosztizálja a betegségeket mikor azok már a szerveken, szövetekben okoznak tüneteket, tünet együtteseket (vyakti, bheda), addig a tridósa szemléletnek köszönhetően a problémát már a gyökereinél meg lehet szüntetni. Már a felhalmozódás, súlyosbodás állapotaiban visszaszoríthatjuk a túlsúlyba került dósát, még mielőtt elhagyja székhelyét. Minél előrehaladottabb a felgyülemlés, annál nehezebben visszafordítható a folyamat.